1. mássalhangzó: a nyelv és a szájpadlás eleje közt képzett réshang, a zs zöngétlen párja.

2. ennek írásjegye (s, s). | <rövidítésként:> ▸ s ▸ s ▸ s

és. jelen s múlt; ki s be; hívlak, s nem jössz; ▸ s a többi

1. a láb alsó felülete. ▸ talp alá való ▸ talpon van ▸ talpra áll | ▸ talpig talpig becsületes. ▸ talpára esik, mint a macska

2. lábbelinek bőrből, gumiból stb. készült alja. | talpbőr. | harisnyának a talpunkat fedő része.

3. némely tárgynak kiszélesedő alsó része. a pohár talpa; ▸ a szán talpa

4. kocsikeréknek a küllőkhöz körívben csatlakozó része.

5. elav tutaj.

6. bánya táró belső térségének talaja.

7. mat elav síkidom alapvonala. ▸ ember a talpán ▸ valakinek a talpát nyalja

[ ol ]

1. vmely helyet elérve, ill. annál tovább nem haladva. [haja] a válláig [ér]; a hídig [megy].

2. vmely időhatárt elérve, ill. annál nem tovább. estig [tartott].

3. valamennyi időn át. napokig [jött].

4. a szélső határt is elérve, ill. teljesen. vérig [sért]; porig [ég].